Home

 

A kutya zápfogain (felül 6-6, alul 7-7) fűrészfoghoz hasonló rágóél van, rágólap csupán a felső és az alsó hátulsó két zápfogon található. A zápfogak aboralis irányban felül a negyedik, alul az ötödik zápfogig nagyobbodnak; a farkasfoggal együtt számolva, a felső negyedik (P3) és az alsó ötödik (M1) fog a legnagyobb, ez az ún. tépőfog, a dens sectorius s. lacerans. A zápfogak kétoldalt összenyomott, háromcsúcsú fogak, a középső csúcs a legmagasabb. Egy, két vagy három gyökerük van. A praemolaris fogak váltódnak. A felső dens sectorius praemolaris fog, tehát váltódik, az alsó nem. A szemfogak mögötti első praemolaris fog a farkasfog, a dens lupinus, amely, ha megvan, 4–5 hónapos korban nő ki a margo interalveolarison, nem váltódik, egygyökerű, egy nagyobb és egy kisebb, éles tarajjal bíró fog.

A kutya fogainak növekedése az állat teljes fejlettsége után megszűnik; ilyen az ún. brachiodont típusú fogazat. A mandibularis fogív kisebb, mint a maxillaris, és a fajra jellemző a néha nagyfokú anisognathia (lásd előbb). Rágás közben a mozgás egyirányú, az állkapocs zárása és távolítása oldalkitérés nélküli; centralis occlusio. Az egyes kutyafajták között számos tenyésztett fajtában a nagymértékben különböző koponyaalak szerint a fogak száma és a fogsor alakja is eltérő. Például a rövid koponyájú, brachiocephal fajtákban (pekingi, bokszer stb.) az állkapocs előrenyúlik, a maxillaris fogív kisebb, és a felső metszőfogak az állkapocs záródásakor a mandibularis metszőfogak mögé záródnak. A hosszú koponyájú, dolichocephal, fajtákban a mandibula és a maxilla egyaránt megnyúlt, a fogak egymástól távolabb helyeződnek, a margo interalveolaris nagy.

A fogsorok tökéletes pontosságú egymáshoz illeszkedésének, occlusiójának, oka nem csupán az egyes fogak telepeinek célszerű elhelyeződésében kereshető, szerepe van ebben a rágásnak és a fogsorra ható egyéb mozgásoknak is (a nyelv, a pofa és az ajkak nyomó hatása táplálkozás közben). Együttes hatásuk beállítja a fogakat a végleges articulatióba. A fogmeder a csont átépüléséhez hasonló módon funkcionálisan átalakul. A nyomásnak kitett helyen felszívódik, az ellenkező oldalán vastagodik, a nem pontosan sorba növő fogak ezáltal „vándorolnak”. A fog gyökerét borító cementállomány ellenállóbb a csontnál, s a nyomás irányában elsősorban az alveolus fala szívódik fel, a gyökér fala nem változik.

A fog növekedésének, nagyságának öröklődése önálló és független az állkapocs növekedését és nagyságát meghatározó genetikai tényezőktől; ez néha a rendellenes fognövekedés oka.

 

Milyen hibák lehetnek a fogazatban?

A fogzáródás a kínai meztelenkutyánál csak ollós lehet, ami nem más mint a felső metszőfogak egyharmada pontosan ráillik az alsó metszőfogak egyharmadára csukott helyzetben.

A harapófogó, más néven a tétre harapás az kínai meztelenkutyánál elfogadható, de nem teljesen tökéletes. Ugyanakkor az ollós harapás egy páréves ebnél könnyen elcsúszhat már. Az állkapocs túlnövésénél a fogak metszőfelületeiken találkoznak és harapófogószerűen záródnak.

A hátraharapás más néven pontyharapás, tenyésztésből kizárandó ok. Ha az állkapocs enyhén fejlett és az állcsont túlnő rajta.

Előreharapás vagy csukaharapás: Ha az állkapocs nagyobb mértékben nő túl az állcsonton. Ez a harapás szintén tenyésztésből kizárandó ok.

Szám fölötti fog kialakulhat fölös számban képződő fogcsírából, gyakrabban azonban a visszamaradt tejfogak okozzák. Leggyakoribb a tejfogaknál a felső szemfog (1c) visszamaradása, a végleges fog mögött, ritkábban az alsó tejszemfognál is, itt a végleges fogtól kifelé található a szám fölötti.
Kistestű fajtákon gyakoribb a valódi szám fölötti fogak megléte, a metszőfogak, szemfogak és az előzápfogak között és ezeknek a helyeződése is többnyire rendellenes. Ugyan a számfölötti fogak az állatot közvetlenül a rágásban nem zavarják, de előbb vagy utóbb a foglepedék, majd a fogkő és következményei kialakulnak. A valódi fölös számú fogakat, a visszamaradt tejfogakat, mindenképpen el kell távolíttatni a kutya egészsége érdekében.
Hiányos fogazat lehet valódi, amikor a fogcsíra sem alakult ki, a leggyakoribb az előzápfogaknál (elsősorban P1-nél), de van fogvisszamaradás, amikor a fogcsíra megvan, de a végleges fog nem nő ki, ilyenkor a tejfog is megmarad. Ha a fogcsíra nem alakult ki (röntgenfelvétellel megállapítható), akkor az ilyen kutya jelenléte a tenyésztésben nem kívánatos, mert örökítheti ezt a rendellenességet. Fogvisszamaradás esetén az állatorvos, a nyálkahártyát áttörni nem tudó, de azon át tapintható fog felett a nyálkahártya átmetszésével lehetővé teszi a maradandó fog szabaddá válását.
A fogak helyeződési rendellenességei különfélék lehetnek, például a megfelelő helyen lévő fog különféle irányban, előre, hátra, oldalra vagy tengelye körül elfordul, de lehetnek kisebb-nagyobb távolságok a fogak között, de lehet ennek éppen ellenkezője, amikor nagyon szorosan vannak egymás mellett. Most már vannak olyan állatorvos specialisták, akik ezeket a helyeződési rendellenességeket fogszabályozással tudják javítani. Hangsúlyozni kell, hogy ez a javítás az adott egyed életének a javítását szolgálja, nem mindig könnyű feladat, a feltett fogszabályozó esetenként leesik, valamint ez az egyed nem kívánatos a tenyésztésben.

Tulajdonképpen a teljes és az egészséges fogsor lenne az ideális minden kutya részére, de ennek gyakran több akadálya van. Vannak genetikai okai, ezek közé sorolhatok az egyes fajtákra jellemző (pl. fejformából adódó) jellegzetességek is, de van olyan is, amely az állat nem megfelelő táplálása következtében alakul ki. A tenyésztőnek nagy a felelőssége abban, hogy kiszűrje azokat a vérvonalakat, amelyekben a hibás fogazatú egyedek megjelentek, de abban is lehet felelőssége, hogy a tőle vásárolt kölyökkutyák etetése az új tulajdonosnál is megfelelő módon folytatódjon. A Klubunkhoz tartozó fajták többsége un. társasági kutya, tehát könnyen válhatnak "túldédelgetett" kedvencé ("párizsi - csokoládé-keksz" függővé válás) és így elfelejtetik velük azt, hogy a kutya tulajdonképpen ragadozó, tehát a fogazata tépésre - marcangolásra-rágásra alkalmas. Tehát a kevés rágás nyomán kialakulhat fogkövesség, ínygyulladás, fogszuvasodás, foglazulás stb. és az előbbiek következtében emésztési zavarok. További gond lehet, ha nem megfelelő az ásványi anyag ellátás, ennek következménye lehet a fogzománc bevonatának a hiánya is.

Merítve a szakirodalomból

írta: Vámosné F. Ágnes / O'Vamos kennel

 

Vissza az oldal tetejére