Home

 

 

1.Kutyát tenyészteni mindenki tud, csak egy szuka és egy kan kell hozzá. Azonban nem mindegy, hogy milyenek lesznek az utódok és mi lesz a sorsuk.
A tenyésztés óriási felelőség, rengeteg gond és munka, és egy csomó kiadás. Csak és kizárólag az fogjon tenyésztésbe aki vállalni tudja ennek minden velejáró kényelmetlen következményét, a kötöttségeket és a költségeket is. Ezen kívül vállalja a felelőséget, ha a szaporulat fele netán a nyakán marad .

Miről is szól a tenyésztés?

A tenyésztésbe minden olyan szukát és kant be lehet vonni aki tenyésszemlével rendelkezik. Ám egy magára valamit is adó tenyésztő, azonban ennél sokkal nagyobb igényeket támaszt egy következő generáció anyjával és apjával szemben. Egy igazi tenyészállat legyen magabiztos impozáns megjelenésű, látszódjon rajta hogy a fajtája legszebbje, Ő egy király vagy egy királynő. Kiváló tenyészminőségét bizonyítsák a kiállítási eredményei / legalább két kitűnő /, és az utódai is.
Persze nincs az a többszörös champion kutya, amelynek ne lennének hibái, s a felelősen gondolkodó tenyésztő ezeket figyelembe is veszi, nehogy olyan szukával rakja össze, amelynek ugyan olyan fogyatékosságai vannak, mert tudja, hogy ez akkor halmozottan fog jelentkezni az utódokban. Elvégre minden tenyésztő javítani akar a fajtán, nem pedig rontani rajta.

Aki nem csak szaporítani akar, hanem felelőséget érez a tenyésztett fajtával szemben, az igyekszik a lehető legjobbat kihozni a következő nemzedékből, s ezért alaposan utána néz a szülőpár megválasztásakor a családfáknak, hiszen az lenne a cél, hogy két olyan kutyát találjon, amelynek a génjei jól összeillenek, és a legjobb kombinációt tudják továbbadni az utódoknak

A legfontosabb szabály amit tenyésztőnek tudni kell, hogy hibát ellentétes hibával soha nem lehet javítani. Ha szukánknak hajlott a háta ne gondoljuk, hogy egy pontyhátú kantól ideális hátvonalú utódokat fog elleni. A csapott fart sem fogja korrigálni a túlnőtt far, és az előreharapás nem egyenlíti ki a hátraharapást, hanem nagy valószínűséggel valamennyi kölyök mutatni fogja valamelyik hibát, és ráadásul génjeiben hordozva tovább adhatja a másikat.

Amikor kutyánknak párt választunk, jól tesszük, ha szemrevételezzük a jelölt szüleit, nagyszüleit, testvéreit is, mert sokat elárulnak abból, milyen rejtett géneket hordoz a mi tenyészállatunk.

Az utód a szülőktől 50-50%- ban örökli a génállományt, a nagyszülőké 25%-ban lesz benne jelen, a dédszülőké 12,5%, az ükszülőké már csak 6,25%. Természetesen a kanokra jóval nagyobb felelősség hárul, hiszen egy- egy tenyészkannak általában jóval több utóda születik, mint egy- egy szukának..

Soha nem szabad rossz harapású, fél vagy rejtett heréjű, dysplásiás, agresszív, vagy nagyon félős kutyákkal tenyészteni.

A beltenyészetről

akkor beszélünk, ha apát a lányával, anyát a fiával, vagy testvéreket, féltestvéreket pároztatunk egymással. A közeli rokonok sokkal több azonos gént hordoznak, mint két idegen egyed: egy apa-lánya vagy anya-fia kombinációban az utódok génálományának háromnegyed részét az apai, illetőleg az anyai gének fogják alkotni. Épp ezért a beltenyészetben ezt a két variációt szokták leginkább alkalmazni. A testvér-testvér kombinációnál ugyanis már nem mondható meg előre ilyen arányban, hogy melyik apai és melyik anyai gént fogják majd örökíteni, a testvérek genetikailag is, küllemileg is teljesen különbözőek lehetnek,. Márpedig a beltenyésztés célja mindig az lenne hogy a jó gének száma megduplázódjon, a homogénség növekedjen. Sajnos azonban a rossz gének is ugyan úgy megduplázódnak, ezért ha valamilyen betegség így napfényre kerül ennek a vonalnak a tenyésztését azonnal le kell állítani. Magzatelhullás és fogamzóképtelenség is gyakran jelentkezik a beltenyésztésben. Kezdő tenyésztő soha ne kísérletezzen ezzel a tenyésztési móddal. Ha valaki megfontoltan ezzel a móddal szeretne tenyészteni nagyon meg kell indokolnia és a fajta club beleegyezését kell kérnie, az- az engedélyeztetnie kell!

A vonaltenyészet

És a beltenyészet között nincs éles határ: a cél itt is ugyan az, mint a beltenyészetnél: a jó tulajdonságok megerősítése a jó génanyag felhalmozásával, de a vonaltenyésztésben lassabban haladunk előre, mivel itt egy fokozattal távolabbi rokonokat pároztatunk össze: unokatestvéreket, illetőleg szóba jön még a nagynéni- unokaöccs, nagybácsi- unokahug , nagyapa- unoka és nagymama-unoka kombináció. Ugyanakkor kisebb a kudarc veszélye is. De ha első osztályú tenyészállat tulajdonságait akarjuk átmenteni az utódokra, ehhez is kitűnő minőségű kutyák kellenek, mert még két kiváló egyednek is lehetnek közepes vagy gyenge ivadékai, viszont az biztos, hogy közepes minőségű tenyészpártól a következő generációkban közepes kutyák fognak születni.

A famíliatenyészet

Tulajdonképpen ez is vonaltenyészet, csak még távolabbi rokonok között. A másod unokatestvérek összepároztatását tekintjük családtenyésztésnek.

Legjobbat a legjobbal

Ez rendkívül jó eredményeket hozhat, mert csak a legjobb egyedeket tenyésztenek tovább, s a vonaltenyésztésből annyiban különbözik, hogy ott a törzskönyvre támaszkodva válogatják össze a kutyákat, míg ebben a tenyésztési programban a törzskönyvet figyelmen kívül hagyják. Ezért persze elég nagy a kockázata annak, hogy nem az jön ki eredménynek amire az ember számított, hiszen két első osztályú szülőtől is születhet rossz egyed, a bel és vonaltenyésztéseknél jobban ki lehet számítani az eredményt.

Idegen- tenyészet

Olyankor áll fenn, ha két nem rokon kutya kerül össze. Persze egy fajtán belül valamilyen fokon minden kutya rokonságban hozható, de ha az első hat generációban nem találunk közös ősöket, a rokonsági fok elhanyagolhatóvá válik, az ilyen pároztatás célja új gének bevitele, a vonal felfrissítése. Egy-egy szoros vonal, vagy beltenyészetbe szoktak ilyen módon idegen vért keverni, mert ezáltal javulni szokott a termékenység, erősödik a növekedés és javul a túlélési arány. Mivel azonban itt nagyon nagy a bizonytalansági tényező, az ilyen tenyésztésnél nagyon lassú a genetikai előrehaladás. Könnyen előfordul, hogy egy sikeres génkombinációból valóban első osztályú egyed születik, de elég kicsi a valószínűsége annak, hogy épp a legjobb tulajdonságait fogja továbbörökíteni.

Egy kicsit a genetikáról ennél a fajtánál

Minden meztelen egyed két genetikai lehetőséget hordoz:
Az egyik az uralkodó (H), a másik a visszaütő(h)
Kopasz egyed (Hh) találkozása egy púderpamaccsal (hh), mely Hh+hh, eredménye hogy születnek fele arányban púderek és fele arányban kopasz kutyakölykök.
Két kopasz kínai kutya találkozása eseten (Hh+Hh) némely kutyakölyök kétszeres gént kap a kopaszságra (HH)
Bizonyított tény hogy az ilyen adottságú kölyök nem életképes, többségükben elpusztulnak még méhen belül. Előfordul, hogy az ilyen egyedek élve születnek, de a szülést követő 3-5. napon elpusztulnak. Ebből a párosításból melynek a kombinációja hh és Hh születik 2:1 arányban, mivel az arány 1:2:1 (szőrös (hh), meztelen életképes (Hh), meztelen életképtelen (HH)).
Ebbôl következik, hogy két szőrös egyedtől (hh+hh) nem születhet meztelen kölyök.
Miért tartják egyesek fontosnak a púderpamacs tenyésztését?
Az említett találkozásoknál, azaz csak szőrtelen egyedeket egymással tenyésztve, leszármazottaik gyakorlatilag ritkán életerősek, a kívánt helyeken szőrösek, fej, lábak, farok, egészen gyenge csontozatúak, a magasságuk csökken, és túlságosan sok egyednél megfigyelhető (gömbölyű koponya, dülledt szemek …stb). Ezek esetében előfordul a nem lezárt csontozat- fontanella, a fogazat is mutathat természetellenes fejlődést. A leírt jelenség abnormális és a tenyésztők célja, hogy ezt kiküszöböljék.
Az említett kopasz szülők esetével szemben, a két púderpamacs variáció, azért nem megfelelő, mert a szőrzet más minőségűvé válik /vastagabb, törékenyebb, vagy fordítva abnormálisan finom és rövid/. Ennek az oka az, hogy vannak púderpamacsok, amelyeknek nincs génjük a kopaszságra, tehát nagy a rizikófaktora a fentebb leírt rendellenességek megjelenésének .Ezért a mai helyes tenyésztői szemlélet az, hogy ügyelnek a szabályos és kedvező keresztezésre, vagyis mindkét tipus variációjára. Az ilyen tenyészetekben, ahol különböző (egy hairless, egy púderpamacs)egyedek kerülnek fedeztetésre, várható, hogy egészséges, erős és ellenálló egyedek születnek, amelyek eredményesek a kiállításokon is.

Merítve a szakirodalomból

Szerző : Vámosné F. Ágnes / O'Vamos kennel

 

Vissza az oldal tetejére